Zoe irodában dolgozott, és egy hosszú hét után néha úgy érezte, hogy elfelejtette, milyen is egy élő dolog. Ezért elvégzett egy méhész tanfolyamot, és tavasszal felvitt két kaptárt a háza tetejére. Az első nyár csalódás volt. A méhek nagyon kevés mézet csináltak, és júliusban egy raj elhagyta az egyik kaptárt, és leszállt egy szomszéd erkélyére. Brandt úr, aki alattuk lakott és félt a méhektől, az egész házban mindenkinek panaszkodott.
Zoe a lassú úton tanulta meg a türelmet. Megtanult füstöt használni, nyugodtan tartani a kezét, és csendben ülve figyelni a kaptár bejáratát. Ősszel bekopogott Brandt úr ajtaján, és adott neki egy üveg mézet. Brandt úr óvatosan vette át, mintha elrepülhetne. A méz olyan volt, mint az utcájuk hársfái. A következő nyáron felmászott a lépcsőn a tetőre, kissé sápadtan, egy vödör vízzel a kaptáraknak.