Mia hétéves volt, és a parkban tanult biciklizni. Az apja fogta a nyereg hátulját, és mögötte futott. „Ne engedj el!”, mondta Mia. „Nem engedlek el”, ígérte az apja.
Eleinte Mia félt. A bicikli egyik oldalról a másikra billegett. De aztán gyorsabban kezdett menni, és nevetni kezdett. Hosszú pillanat múlva kiáltott: „Apa, még tartasz, ugye?” Hátranézett.
Az apja messze mögötte állt. Ott állt, és integetett üres kézzel. Mia megingott, de nem esett el. Megkerülte a tavat, és megállt előtte. „Elengedtél!”, mondta. „Két perce”, mondta az apja. Aztán Mia megkérdezte: „Megcsinálhatjuk még egyszer?”