Reyes, egy űrhajós, hat hónapot töltött egy űrállomáson, messze a Föld felett. A munka fontos volt, de egyhangú is, és ahogy teltek a hetek, egyre magányosabbnak érezte magát.
Egy péntek este a rádiója gyenge jelet fogott egy amatőr frekvencián. Eleinte azt hitte, csak képzeli, de aztán meghallotta egy gyerek hangját, aki lassan és gondosan olvasott fel egy képeskönyvet. A kislány neve Lila volt. Kilenc éves volt, és az iskolája rádióklubjának tagja egy kis városban a Földön.
Attól kezdve minden pénteken beszélgettek. Lila tudni akarta, milyen szaga van az űrnek, Reyes pedig azt mondta neki, hogy forró fém szaga van. Lila megkérdezte, hangosak-e a csillagok, Reyes pedig elmagyarázta, hogy az űr teljesen csendes, bár a csillagok úgy néznek ki, mintha kiabálniuk kellene. Utolsó péntekjén a pályán Reyes felolvasta Lilának a könyv végét. Amikor végre leszállt, az első hely, amelyet meglátogatott, még mielőtt hazament volna, a rádióklub volt Lila iskolájában.