A nyolcéves Leo nagyon szerette a nagyija levesét. Egy napon megkérdezte: „Rosa nagyi, mi a titkos hozzávaló?”
„A kék üvegben van a legfelső polcon”, mondta a nagyi.
Leo felmászott egy székre, és kinyitotta az üveget. Üres volt, de benne volt egy kis papír. Csak egy szó állt rajta: „Idő.”
Leo nem értette, ezért a nagyiját nézte. A nagyi lassan hámozta a zöldséget, és kevergette a fazekat. Halkan énekelt, az iskoláról kérdezte, és mesélt a napjáról. A leves három órát főtt. Végül Leo megkóstolta. „Olyan az íze, mint az egész délutánnak”, mondta. A nagyi rákacsintott.