Márta éjjel dolgozott egy kis repülőtér tornyában. Egy éjszaka sűrű köd borította a kifutót. Minden repülő a földön volt, egyet kivéve. Egy Ben nevű fiatal pilóta először repült egyedül éjjel. Nem látta a repülőteret, és csak huszonöt percre elég üzemanyaga volt.
„Itt vagyok, Ben”, mondta Márta nyugodt hangon. „Mesélj a kutyádról.” A másik repülőtér túl messze volt. Akkor támadt egy ötlete. Felhívta a tűzoltókat és a munkásokat. Hamarosan tizenegy jármű gördült a kifutóra, és két hosszú sorban megállt, égő fényszórókkal.
„Ben, keress két sor fényt”, mondta. „Látom őket!”, kiáltotta a fiú. „Lassan. Még lassabban.” A kerekek földet értek, és a kis repülő megállt a fények között.
