Yara, aki tizenöt éves volt, és az unokatestvére, Adam, aki tizenhárom, a nyarat a nagymamájuknál töltötték. Egy reggel a nagymama adott Yarának néhány érmét, és azt mondta: „Vegyetek nekem sáfrányt a régi piacon, kérlek.” Egyikük sem akart elsőnek útbaigazítást kérni, ezért szétváltak, hogy gyorsabban megtalálják a megfelelő pultot.
Ez hiba volt. A régi piac keskeny sikátorok útvesztője volt, tele fűszeres zsákokkal, rézfazekakkal, bőrtáskákkal és árusokkal, akik kiabálták az áraikat. Tíz percen belül mindkét unokatestvér eltévedt. Különböző boltosok próbáltak segíteni nekik, de az útbaigazításaik inkább vidámak voltak, mint világosak.
Merő szerencsével Yara és Adam mindketten egy apró teás pultnál kötöttek ki, amelyet egy velük egyidős lány vezetett. A neve Sara volt. Forró, édes teát adott nekik, térképet rajzolt egy szalvétára, és nem fogadott el pénzt. Későn értek haza, a sáfránnyal és egy jó történettel. A nagymama könnyesre nevette magát. „Én Sara nagymamájával jártam iskolába!”, mondta.