Ines tizenegy éves volt, és még sosem látta a tengert. A nagyapja, Matteo, aki hetvenhárom éves volt, megígérte: „Ha tizenegy éves leszel, megmutatom neked.” A dombok között laktak, háromszáz kilométerre a parttól, ezért a nagyapa régi, kétüléses biciklijén indultak útnak.
A második napon esett az eső, és kilyukadt egy kerék. A harmadik napon fájt Matteo térde, vissza akart fordulni, de Ines azt mondta, nem, és kettőjük helyett tekerte a pedált.
A hatodik napon Ines előrefutott, és egy hangot hallott, mint egy nagy, lágy sóhajtás. „Nagyapa, hallgasd!” Fent meglátták a tengert. „Én sem láttam még”, mondta halkan Matteo. „Csak könyvből ismertem.” Ines nevetett. „Akkor együtt látjuk meg!”
