Okoye asszony a központi pályaudvar talált tárgyak osztályán dolgozott. Azt mondta, hogy minden tárgynak van otthona.
Kedden délután egy kalauz hozott egy horpadt harmonikatokot. Nem volt rajta név. „Tengerszaga van”, mondta Okoye asszony. „Három rizsszem van benne, tehát esküvőn volt. És itt egy szakadt címke: »…vel, Javítóműhely, Kikötőv…«”
Felhívta a kikötővárosi műhelyt. „Ez az öreg Welka úr harmonikája”, mondta a javító. „Minden esküvőn játszik a parton.” Welka úr hetvenhat éves volt, az unokája esküvője pedig másnap délben volt. Az utolsó vonat nyolc negyvenkor indult.
Okoye asszony bezárta az osztályt, és az ölében vitte a harmonikát. Éjjel tizenegykor Welka úr magához ölelte a tokot. Másnap ő is ott volt az esküvőn.
