Huszonötödik házassági évfordulójukra Marek naplementekor induló hőlégballonos utat foglalt magának és a feleségének, Clarának. A pilóta, Roca úr, öt órakor emelte fel őket egy város melletti mezőről.
Fél órával később megfordult a szél. „Hmm”, mondta Roca úr. A léggömb egy órán át sodródott a dombok fölött, és zökkenéssel leszállt egy távoli völgy szőlőtőkéi között, egy szüreti ünnep kellős közepén. Hosszú asztalok, lampionok és egy harmonikazenekar volt ott.
A gazdák ujjongva odafutottak. Azt hitték, Marek és Clara az ünnep meglepetése. Clarának kosarat, Mareknek kalapot és egy fürt szőlőt adtak, és egy nagy fahordóhoz vitték őket: „Tapossatok!” Roca úr a léggömbnél maradt, hogy felhívja a teherautóját. „Menjenek, menjenek!”, mondta.
Lila lábbal tapostak szőlőt, ettek és táncoltak, amíg a lábuk fájni nem kezdett. Éjfélkor egy traktor az úton álló Roca úr teherautójához vitte őket. A pótkocsin, a csillagokat nézve Marek azt mondta: „Életünk legszebb rossz kanyarja.”
