Azt mondják, ez nagyon régen történt. Ilka, egy tizenkét éves pásztorlány, a húsz juhát vezette haza a befagyott tavon át. A nagyapja, Béla azt mondta neki: „Éjjel soha ne menj át a tavon. A jég vékony ott, ahol a régi falu fekszik.” De egy bárány elszökött, és már esteledett.
A tó közepén sűrű köd szállt le. Ilka nem látta a partot. A jég recsegni kezdett, a juhok pedig bégettek. Akkor eszébe jutott nagyapja másik szabálya: „Ha eltévedtél, állj meg és hallgass.” Megállt. Messze mély harang szólt.
A hang felé ment, és a jég erős volt. A parton a régi harang egy oszlopon lógott, de nem volt ott senki. Béla megérkezett egy lámpással. „Én nem kongattam meg”, mondta. „Senki sem kongatta meg.”
