Kiri egy fiatal sarki csér volt. Júniusban született egy sziklás szigeten, a messzi északon, ahol nyáron sosem megy le a nap, és az éjszaka csupán egy halvány kék óra. A szülei kis ezüstös halakat hoztak neki, és ő gyorsan nőtt, mintha már tudta volna, hogy hosszú út áll előtte. Augusztusban a csérek dél felé indultak, és Kiri a szüleivel repült a hideg tenger felett.
A negyedik napon egy vihar messze sodorta tőlük. Három napig egyedül repült, fáradtan és éhesen, körülötte csak szürke víz és szél. Halért vetődött a vízbe, egy sirály üldözte a hullámok fölött, de ő gyorsabb volt. Nappal a napot követte, éjjel a csillagokat, amelyek, a sirállyal ellentétben, nem akartak tőle semmit.
Hónapokon át repült meleg országok partjai mentén és a nyílt óceán felett, míg el nem érte a messzi délt. Ott is nyár volt, és ott sem ment le a nap. Csérek ezrei halásztak a hideg vízben, és Kiri csatlakozott hozzájuk. Tavasszal újra észak felé fordult, és végigrepülte az egész utat visszafelé, egyetlen év alatt több tízezer kilométert, egy tenyérnél nem hosszabb szárnyakon.
Három nyárral a születése után ugyanarra a sziklás szigetre szállt le, párra lelt, és tojást rakott. Minden évben két nyarat látott, és ismerte az utat.
