Tomas tízéves volt, és azt mondta: „A levegőnek súlya van.” A nővére, Elisa, nevetett. „A levegő semmi!”, mondta. Ezért Tomas egy leeresztett focilabdát tett a konyhai mérlegre, és felírta a számot. Aztán addig fújta a labdát, amíg kemény nem lett, és újra megmérte. Pár grammal nehezebb volt!
Elisa kétszer ellenőrizte a mérleget. Az apjuk elmagyarázta, hogy a körülöttünk lévő levegő mindenre nyomást gyakorol. Tomas megmutatta az osztálynak, és szalagot nyert a tudományos vásáron. Elisa a segédje lett. Magát „Levegőosztály vezetőjének” nevezte.