Lucának tíz asztalos kis étterme volt, és pénzt vesztett. Egy csütörtökön az étteremkalauz ellenőre jött, tíz év után először. Azon a reggelen Luca eldugult orral ébredt. Nem érezte a kávé illatát, délben pedig a saját levesének az ízét sem.
Bea, egy tizenöt éves lány, hétvégenként edényeket mosott, és mindig megszagolta a serpenyőket. „Kóstold meg ezt”, mondta Luca. „Több só kell bele”, mondta Bea. „És a mártás túl erős.” Egész délután ő kóstolt mindent Luca helyett.
Nyolckor az ellenőr, egy kicsi, csendes férfi, minden fogást megevett. Aztán a szakácsot kérte. „Ma semmilyen ízt nem éreztem”, mondta Luca. „A mosogatólányom csinálta.” Az ellenőr elmosolyodott. „Tudom. Láttam az ajtón át.” Az étterem megkapta a csillagát.
