Egy kis hegyi város régi toronyórájának furcsa szokása volt. Minden éjjel pontosan 3:07-kor megállt, és minden reggel az órásnak, Varga úrnak fel kellett másznia az összes lépcsőn, hogy újra elindítsa. A polgármester, aki gyűlölt elkésni, mindenkinek panaszkodott, aki hajlandó volt meghallgatni.
Nina, aki tízéves volt és nagyon kíváncsi, elhatározta, hogy egyedül megfejti a rejtélyt. Egy hideg éjszakán elvitt egy zseblámpát és egy termosz forró csokoládét, és elbújt a téren. Órákig semmi sem történt. Aztán, nem sokkal 3:06 után, halk kaparást hallott. Egy sovány szürke macska mászott be a torony egy törött ablakán. Átsétált a szerkezeten, letelepedett az inga nehéz súlyán, és egy pillanattal később az óra megállt.
Nina elmosolyodott. Nem kergette el a macskát. Ehelyett kért egy kosarat Varga úrtól, és együtt megjavították az ablakot, és egy puha párnát tettek az inga mellé. Attól az éjszakától kezdve az óra mindig pontosan járt, és az egész város Percnek nevezte el a macskát.