Mei néni tésztabódét vezetett az éjszakai piacon. Minden vendég ugyanazt a tálat és ugyanazt a viccet kapta: „Vigyázat, a tészta forró, de a vicceim hidegek!”
Egy este egy drága kabátos férfi a legolcsóbb tésztát rendelte. Írt valamit egy apró noteszbe. Mei néni látta a noteszt és a fényes cipőjét, de neki is ugyanazt a tálat és ugyanazt a viccet adta. A végén a férfi azt mondta: „Híres gasztrokritikus vagyok. Mi a titka?” Mei néni megvonta a vállát. „Forró leves, éhes emberek, és én senki kedvéért nem változom.”
A férfi öt csillagot adott neki. Mei néni soha nem olvasta el a kritikát, de a vendégei elmesélték neki. A következő héten hosszabb volt a sor, és Mei néni ugyanazt a viccet mesélte.