Egy nyüzsgő városban élt egy varjú, aki szerette a diót, de a héj túl kemény volt a csőréhez. Sokáig éhes és csalódott volt. Aztán egy délután látta, hogy egy autó átmegy egy útra esett dión. Reccs! A héj eltört, és a varjú megértette.
Attól kezdve a varjúnak terve volt. Elvitt egy diót a gyalogátkelőhöz, ledobta az útra, és a lámpához repült várni. Az autók átgurultak a dión, és széttörték. Aztán a lámpa pirosra váltott, az autók megálltak, és a gyalogosok elkezdtek átkelni. Ekkor ugrált le a varjú, hogy összeszedje az ebédjét.
Egy idős férfi, Sato úr, aki a közeli padon verebeket etetett, minden nap nézte a varjút. Néhány hét után elkezdett neki diót hozni. Évekkel később a varjú visszatért a gyalogátkelőhöz a kicsinyeivel, és megtanította nekik pontosan ugyanazt a trükköt.