Egy nyüzsgő városban élt egy varjú, aki imádta a diót, bár a héja túl kemény volt a csőréhez. Hetekig ugrált egyik parkolóból a másikba, éhesen és csalódottan. Aztán egy délután észrevette, hogy egy autó átmegy egy útra esett dión. Éles reccsenés hallatszott, a héj felrepedt, és a varjú megértette.
Attól a naptól kezdve terve volt. Elvitt egy diót a gyalogátkelőhöz, a forgalom útjába ejtette, és a lámpához repült várni. Az autók átgurultak a dión, és széttörték. Aztán a lámpa pirosra váltott, a forgalom megállt, és a gyalogosok elkezdtek átkelni, és ekkor ugrált le a varjú, nyugodtan és sietség nélkül, hogy összeszedje az ebédjét.
Egy idős férfi, Sato úr, aki a gyalogátkelő melletti padon verebeket etetett, minden nap nézte ezt az előadást. Eleinte alig hitte el. Néhány hét múlva elkezdett saját diót hozni, és az útra tenni, mintha ő is a terv része lenne. Évekkel később a varjú visszatért a gyalogátkelőhöz a kicsinyeivel, és megtanította nekik pontosan ugyanazt a trükköt.