Paloma utcai festő volt. Egy sikátor végén szürke fal állt. Egy reggel zöld ajtót festett rá, fényes kilinccsel és levélnyílással. A gyerekek iskolába menet kopogtak az ajtón, és vártak.
Három héttel később Duarte úr a városházáról aláírt egy rendeletet. „Hétfőn újra szürkére festjük a falat”, mondta. „Az az ajtó, amely nem nyílik, hazugság.”
De szombaton Paloma cédulákat talált a megfestett nyílásban. „Jó reggelt, ajtó.” Valaki egy igazi piros postaládát tett alá. Vasárnap estére negyven levél volt benne.
Hétfőn Duarte úr kinyitotta a postaládát. Az egyik levél neki szólt: „Kedves Duarte úr, kérem, ne zárja be az ajtót. Sami, hétéves.” Kétszer elolvasta, és hazaküldte a festőket. Paloma lábtörlőt tett az ajtó elé.
