Múlt szombaton volt a barátaim, Pavel és Nadia tizedik évfordulója, és mindkettőjüknek ugyanaz a titkos ötlete támadt. Pavel meglepetésbulit szervezett Nadiának. Nadia meglepetésbulit szervezett Pavelnek. Pavel azt mondta neki, hogy kilencig megbeszélése van, Nadia pedig azt, hogy kilencig munkavacsorája van. Aztán mindketten megkérték a barátaikat, hogy bújjanak el a lakásban.
Fél kilenckor a tartalék kulccsal és egy hatalmas tortával beléptem. Sötét volt, de suttogást lehetett hallani. Az emberek a kanapé mögött, az asztal alatt, a kádban és a szekrényben bújtak el. Beszorultam a szekrénybe egy férfi mellé, akit nem ismertem. „Pavel oldaláról jöttél?”, suttogta. „Nem, Nadiáéról”, suttogtam vissza. Hosszú csend lett. „Akkor”, mondta a férfi, „ki lepi meg kit?”
Valaki tüsszentett, egy lufi kidurrant, és kulcs fordult a zárban. Pavel és Nadia együtt léptek be, és harminc ember kiabálta: „MEGLEPETÉS!” A pár a tömegre, a két tortára és egymásra meredt. Aztán nevetni kezdtek, és öt percig nem hagyták abba.
