Parázs fiatal sárkány volt, és nem tudott tüzet fújni. Csak köhögött, és néhány borsó nagyságú szikra ugrott ki a szájából. A hegy nagy sárkányai kinevették. „Parázs, te még egy gyertyát sem tudsz meggyújtani!”
Tél közepén éjjel, hullő hóban lemászott a hegyről egy negyven házból álló faluba. Minden ablak sötét volt. A pék, Marsh asszony, egy hatvanéves nő, takaróba burkolózva ült a hideg kemence mellett. „A vihar havat fújt a kéményen át”, mondta. „A gyufa vizes, és reggelre nem lesz kenyér.”
Nem félt a sárkánytól. „Tudsz kemencét gyújtani?”
„Csak szikrákat tudok köhögni”, mondta Parázs.
„Akkor köhögj”, mondta Marsh asszony.
A szikrák kialudtak a vizes fahasábokon. Egy nagy sárkány tüze az egész pékséget felégette volna, de az apró szikrákat lassan lángra lehetett éleszteni. Marsh asszony száraz forgácsot adott neki, és Parázs egész éjjel köhögött. Hajnalra a kemence izzott, és az egész falu jött meleg kenyeret enni. Marsh asszony táblát tett az ajtóra: „Parázs, hivatalos kemencegyújtó.” A szikrái pont jó méretűek voltak.
