A Kikötőtoronyban a liftnek szabályai voltak. Első szabály: nézd a számokat. Második szabály: soha ne beszélj. Harmadik szabály: soha ne nézz senkire.
Egy hétfőn nyolc ötvenkettőkor a lift megállt a hetedik és a nyolcadik emelet között. Hat ember volt benne: Dev, a gyakornok, Fischer asszony, a könyvelő, Landau úr, a főnök, Gloria, a takarító, Rafi, egy futár, és az öreg Abel úr egy növénnyel.
Öt percig senki nem szólt. Vidám dal szólt.
Rafi megkérdezte: „Utálja még valaki ezt a dalt?”
„Minden nap”, suttogta Fischer asszony. „Tizenegy éve”, mondta Gloria. Mindenki Landau úrra nézett. „Én választottam”, mondta. Aztán nevetett, és mindenki nevetett.
Hamisan énekeltek. Harminc perc múlva kinyílt az ajtó, és barátként léptek ki. Másnap dúdolták a dalt, az új utasok bámultak.
