Yusuf tizenegy éves volt, amikor az anyjával új országba költözött. Az első iskolai napján tíz szóból nagyjából egyet értett meg. Az ebédlőben azt akarta mondani: „Éhes vagyok.” Ehelyett azt mondta a menzás néninek: „Én egy szendvics vagyok.” A néni adott neki egy savanyú uborkát.
Yusuf minden este öt új szót tanult. Az osztályban egy Mia nevű lány ült mellette. Nagyon gyorsan beszélt, de ha Yusuf elveszett, rajzolt neki.
Két hónap múlva minden gyereknek egy percig kellett beszélnie. Yusuf ezt mondta: „Az első napon azt akartam mondani: éhes vagyok. Azt mondtam: én egy szendvics vagyok.” Az egész osztály nevetett, és Yusuf látta, hogy vele nevetnek. Ez volt az első vicce az új nyelven. Az ebédlőben a néni két savanyú uborkát adott neki.
