Egy téli erdőben hosszúak és sötétek voltak az éjszakák. Egy este egy róka leemelte a favágó lámpását a kunyhó szögéről. Az odújába vitte, nagyon büszkén. Senkinek másnak nem volt fénye.
A többi állat botladozott a sötétben. A sün egy árokba esett, a bagoly nekirepült egy ágnak. A róka hallotta őket, de nem osztott meg semmit.
Három éjszaka után a fény kicsinek tűnt az odúban. A negyedik éjszakán elfogyott az olaj, és sötétebb lett, mint addig.
Reggel a szégyenkező róka a favágó lába elé tette a hideg lámpást. „Szomjas volt”, mondta a favágó. Megtöltötte olajjal, és felakasztotta az útkereszteződésben, ahol minden állat láthatta. Egész télen a róka a többiekkel ült alatta.
