Azt mondják, ez nagyon régen történt. Egy reggel nem kelt fel a nap. Három napig sötét maradt a völgy, a falu pedig fázott és félt. A férfiak felmentek a dombra, és kiabáltak, de sápadtan jöttek vissza. „Odafent van egy hegy”, mondták. „Lélegzik.”
Mira, egy kilenc éves lány, mindennek jó reggelt kívánt. Vitt kenyeret és tejet, és egyedül felmászott a dombra. A hegy egy óriás volt, aki csukott szemmel ült. „Jó reggelt”, mondta Mira. „Elnézést, uram. Azt hiszem, ön a napfelkelten ül.”
Az óriás kinyitotta az egyik szemét. „Tényleg? Sajnálom. Mindenki rám kiabált, azt hittem, itt senki sem akar engem.” Felállt, és leült a szomszéd dombra. Felkelt a nap, és a völgy arany lett.
