Priya tizenhat éves volt, és a városi színház kulisszái mögött dolgozott. Seperte a színpadot, és minden próbát megnézett. Az egész darabot kívülről tudta.
A bemutató estéjén, tíz perccel a függöny felvonása előtt a fiatal sztár, Camille elvesztette a hangját. Csak suttogni tudott. A beugró a kórházban volt, és hatszáz ember ült a székében. „Le kell mondanunk”, mondta a rendező, Vega asszony. A kulisszák mögött Priya magában mondogatta az első mondatot. Vega asszony megfordult. „Tudod a szerepet?” „Minden szavát”, mondta Priya.
Remegő térdekkel kilépett a fénybe, és a hangja megerősödött. A végén a közönség felállt, és sokáig tapsolt. A színpad mögött Vega asszony megfogta a kezét. „Amikor annyi idős voltam, mint te, én is egy lány voltam egy seprűvel ugyanezekben a kulisszákban.”
