Azt mondják, régen, a gyufa előtti időkben a falu egyetlen tüzet tartott életben a téren. Az öreg őrző, Sula, a segédjével, a tizenkét éves Yarával együtt vigyázott rá. Az első fagyos éjszakán az eső eloltotta a tüzet. A tél közel volt, és a falunak volt ennivalója, de lángja nem.
Sula azt mondta, az egyetlen megmaradt tűz a Füstölgő hegyen van, három nap járásra. Yara őrségben volt, amikor a tűz kialudt, ezért ő indult el. Egy agyagedényt vitt hamuval, száraz mohával és a nagymamája piros sáljával.
A hegynél egy köteg kérget gyújtott meg a sziklában egy izzó hasadéknál, és egy parazsat tett az edénybe, a moha alá. Visszafelé nehezebb volt az út. A folyó fölötti farönk eltűnt, ezért mellkasig gázolt a vízben, az edényt a feje fölött tartva. Az utolsó reggelen a parázs magnyi volt, ezért megetette vele a piros sálját.
Hajnalban lépett a térre, az edényből vékony füstszál szállt fel. Sula ráfújt, és láng csapott fel.
