Egy régi etióp legenda szerint a kávét egy Kaldi nevű kecskepásztor fedezte fel. Egy este észrevette, hogy a kecskéi ahelyett, hogy éjszakára lenyugodtak volna, a hold alatt ugrálnak és táncolnak, éberen és csupa csínytevéssel. Egy ideig tartott, mire rájött, miért: a domboldalon növő bokor fényes piros bogyóit rágcsálták.
Kaldi, aki természeténél fogva kíváncsi volt, maga is megkóstolt néhány bogyót. Kellemes nyugtalanság áradt szét benne, és hirtelen úgy érezte, hogy egész éjjel tudna gyalogolni. Sietve elment a közeli kolostorba, megmutatta a bogyókat az apátnak, és elmesélte, amit látott.
Az apátot nem hatotta meg a dolog. Meggyőződve arról, hogy a bogyók veszélyesek, a tűzbe dobta őket. De a lángok valami váratlant tettek: meleg, gazdag illat kezdte betölteni a szobát, és a szerzetesek a tűz köré gyűltek. Kikotorták a pörkölt magokat a parázsból, megőrölték őket, és forró vízzel leöntötték. Az eredmény a legelső kávé volt. Attól kezdve a szerzetesek ezt itták, hogy ébren maradjanak a hosszú imaórákon. Hogy ebből bármi igaz-e, azt senki sem tudja megmondani, de jó történet.