Noa interjúja a Northline Deliverynél tíz órakor volt. Fél tízkor megérkezett, és a parkolóban talált egy öltönyös férfit, aki egy ezüstszínű autó mellett térdelt, amelynek defektes volt a kereke. „Reménytelen vagyok az autókkal”, mondta.
Noa apja megtanította kereket cserélni, amikor tizenöt éves volt. „Tízkor interjúm van, ezért sietek”, mondta. De a kerékcsavarok beragadtak, és fél óráig tartott. A férfi csak ennyit mondott: „Sok sikert.”
Tíz óra öt perckor fekete kézzel lépett a recepcióra. A recepciós felhúzta a szemöldökét. A teremben három ember ült egy hosszú asztalnál, és a negyedik szék üres volt. Noa az asztal alá rejtette a kezét.
Öt perccel később kinyílt az ajtó, és belépett a férfi a parkolóból. „Elnézést a késésért”, mondta. „Defektet kaptam, és egy idegen segített nekem.” Noára nézett. „Már fél órája folyik az interjúnk.” Kessler úr volt, az igazgató. Noa megkapta az állást, és másnap reggel doboz érkezett egy kerékjavító készlettel és egy kártyával: „A következő idegenének.”
