Mara talált egy régi sárgaréz kulcsot a nagymamája téli kabátjának zsebében. A nagymamája tavasszal meghalt, és Mara fogalma sem volt, mit nyit a kulcs.
Aznap este az utolsó komppal ment át az öblön. Éppen az ujjai között forgatta a kulcsot, amikor észrevette, hogy a vele szemben ülő idős férfi ugyanazt csinálja. Az ő kulcsa pontosan olyan volt, mint az övé. „Honnan van magának ez?”, kérdezte halkan a férfi. „A nagymamám kabátjából”, mondta Mara. Az idős férfi szomorúan elmosolyodott. „Akkor a nagymamája volt a legjobb barátom gyerekkoromban. A nevem Aldo. Hatvan évvel ezelőtt bezártunk egy faládát a régi móló alá, és megígértük, hogy kinyitjuk, ha mindketten megöregszünk.”
Másnap reggel, apálykor, megtalálták a ládát. Benne két kis papírhajó és egy cédula volt: „Újra vitorlázunk.” Aldo egyszerre nevetett és sírt. Mara hajtogatott egy új hajót, és együtt vízre tették.