A városi maraton napja volt. A győztes valamivel több mint két óra után ért célba, aztán a tömeg hazament. A munkások elkezdték egymásra rakni a korlátokat. De este hétkor Hana, aki hatvan évnél idősebb volt, még mindig futott. Néhai férjéért futott, aki mindig azt mondta: „Fuss be a célba, bármennyi idő alatt is.”
Egy öreg munkás nem volt hajlandó levenni a célszalagot. Takarítók, mentősök és néhány további ember állt az utolsó száz méteren, és magasba tartotta a telefonja fényét. Hana sötétben ért célba. Körülbelül húsz ember tapsolt. „Köszönöm, hogy megvártak”, mondta.