A városi maraton győztese valamivel két óra után ért célba, és hamarosan a tömeg hazament. A csapatok elkezdték egymásra rakni a korlátokat és feltekerni a molinókat. De este hétkor Hana még mindig a pályán volt. Hatvan évnél idősebb volt, és ő volt az utolsó futó. Néhai férjéért futott, aki mindig azt mondta neki: „Fuss be a célba, bármennyi idő alatt is.”
A csapat egyik idős tagja nem volt hajlandó levenni a célszalagot. Takarítók, mentősök és néhány ottmaradt ember állt az utolsó száz méteren, és magasba tartotta a telefonja fényét. Hana sötétben ért célba, zihálva, remegő lábbal, miközben körülbelül húsz ember tapsolt. „Köszönöm, hogy megvártak”, mondta.