Samuel Osei harminc éve vezetett városi buszt, és minden utcát kívülről ismert. De nem tudott jól olvasni, és senki sem tudta a titkát. Amikor valaki egy cetlit nyújtott neki, azt mondta: „Otthon felejtettem a szemüvegem. Felolvasná nekem?”
Egy reggel levél érkezett az unokájától, Grace-től, aki kilenc éves volt, és egy másik városban élt. Samuel a kabátzsebébe tette a levelet, és harmincegy napig hordta. A piros lámpáknál elővette, ránézett, aztán visszatette.
A harmincegyedik napon a buszgarázsban meglátott egy plakátot: „Ingyenes esti olvasókurzus. Keddenként hétkor.” Háromszor elhajtott az iskola mellett. Negyedszerre bement. A tanárnő, Lindqvist asszony rámosolygott. „Itt mindenki az első betűvel kezdte”, mondta.
Négy hónap múlva Samuel a konyhájában lassan felolvasta a levelet: „Kedves Nagyapa, kihullott a fogam. Mikor jössz? Megmutatom. Puszil, Grace.” Háromszor elolvasta. Aztán megírta a választ: „Kedves Grace, szombaton jövök. Nekem is van mit mutatnom neked.”
