Anja huszonnégy éves volt, és éjszakai vonattal utazott a nővére városába. Az első állomáson egy magas, szürke kabátos férfi állt a peronon, és őt nézte.
Egy órával később a férfi az étkezőkocsiban volt. Éjfélkor a folyosón volt. Később megállt a fülkéje előtt. Anja átment egy másik kocsiba, aztán még egybe, de a szürke kabát újra megjelent. Elmondta a kalauznak, Berg úrnak. „Szemmel tartom”, mondta a kalauz.
Hajnali öt óra negyvenkor a vonat megállt. Anja sietett a peronon. Mögötte valaki futott. „Várjon, kérem! Várjon!” Gyorsabban futott. Aztán egy kéz megérintette a karját. A férfi volt az, egy kis zöld pénztárcával a kezében. „Ezt az első állomáson ejtette el”, mondta. „Tizenegy kocsin mentem át, és fáj a lábam.” Anja nevetett.
