A polgármester-választási kampányt kezdettől fogva egyetlen téma uralta, a parkolás, amelyről a két jelöltnek ellentétes és egyformán megingathatatlan véleménye volt. Reggeli közben vitatták, a téren vitatták, és a hírek szerint álmukban is vitatták. A falusiak, akiknek hallgatniuk kellett, olyan módon fáradtak el, amelyet semennyi kávé nem gyógyíthatott. Ebben a légkörben egy csapat unatkozó tinédzser plakátok egész sorát nyomtatta ki Bajusz úrnak, a pék hatalmas narancssárga macskájának arcképével, és minden szabad falra kiragasztotta őket. „Szavazzatok Bajuszra”, hirdették. „Neki semmi véleménye nincs a parkolásról.”
Viccnek szánták, és talán ezért működött. A választás napján a kiabálástól kimerült falusiak beballagtak a szavazóhelyiségbe, rápillantottak a lista két komoly urára, és közös vállvonással beírták a macska nevét. Bajusz úr 212 szavazattal nyert. A tanács ünnepélyes szertartást hívott össze, amelyen az új polgármester egy parányi ünnepi szalagot kapott. Ásítva fogadta.
Hivatali ideje üdítő határozottságáról volt nevezetes, amelyet kizárólag azzal ért el, hogy a legközelebbi irattal aludt. A tanácsülések átköltöztek a pékségbe, ahol meleg volt a levegő és ingyen a kenyér, és pontosan ötkor véget értek, hogy senki ne maradjon le a vacsoráról. A téren halas bódé jelent meg. A civakodások pedig megfogyatkoztak és elhaltak, mert sosem jegyeztek fel olyat, hogy valaki sokáig haragudott volna egy olyan macska jelenlétében, amely kényelmesen elhelyezkedett a napirenden.