A polgármester-választási kampányt kezdettől fogva egyetlen téma uralta, a parkolás, amelyről a két jelöltnek ellentétes és egyformán megingathatatlan véleménye volt. Reggeli közben vitatták, a téren vitatták, és a hírek szerint álmukban is vitatták. A falusiak, akiknek hallgatniuk kellett, olyan módon fáradtak el, amelyet semennyi kávé nem gyógyíthatott, és ebben a polgári kimerültségben egy csapat unatkozó tinédzser plakátok egész sorát nyomtatta ki Bajusz úrnak, a pék hatalmas és fáradhatatlanul nyugodt narancssárga macskájának arcképével, és minden szabad falra kiragasztotta őket. „Szavazzatok Bajuszra”, hirdették. „Neki semmi véleménye nincs a parkolásról.”
Viccnek szánták, és talán éppen ezért működött. A választás napján a kiabálástól kimerült falusiak beballagtak a szavazóhelyiségbe, rápillantottak a lista két komoly urára, és a lélek közös vállvonásával beírták a macska nevét. Bajusz úr 212 szavazattal nyert. A tanács a legnagyobb ünnepélyességű szertartást hívta össze, amelyen az új polgármester egy parányi ünnepi szalagot kapott. Ásítva fogadta, olyan nyugalommal, amelyet sok vén államférfi megirigyelhetne.
Hivatali ideje üdítő határozottságáról volt nevezetes, amelyet kizárólag azzal ért el, hogy a legközelebbi irattal aludt. A tanácsülések átköltöztek a pékségbe, ahol meleg volt a levegő és ingyen a kenyér, és pontosan ötkor véget értek, hogy senki ne maradjon le a vacsoráról. A téren halas bódé jelent meg. A civakodások pedig megfogyatkoztak és elhaltak, mert sosem jegyeztek fel olyat, hogy valaki sokáig haragudott volna egy olyan macska jelenlétében, amely kényelmesen elhelyezkedett a napirenden.