Egy este egy kereskedő érkezett egy sivatagi városba. Egy ezüst korsót hozott. „Holdfényt árulok”, mondta. A gazdagok aranyat kínáltak neki, de ő megrázta a fejét.
Egy Safiya nevű szegény lánynak nem volt aranya. Csak egy altatódalt ismert, amelyet az anyja szokott énekelni. Halkan dúdolta, és a korsó világítani kezdett. A kereskedő elmosolyodott. „A holdfényt nem lehet megvenni”, mondta. „Csak megosztani lehet.” Odaadta neki a korsót, és elment.
Aznap éjjel Safiya kinyitotta a korsót a tetőn. Lágy fény terjedt szét az egész városon. Az emberek csendben ültek alatta, a gyerekek pedig elaludtak.