Egy hirtelen hóvihar négy túrázót kapott el a hegy magasában: Idát, egy ápolónőt; Jonast, egy diákot; a húgát, a kilencéves Piát; és Lee urat, egy nyugdíjas tanárt. Nem látták az ösvényt, és a szél egyre erősebb lett. Aztán Pia kinyújtotta a kezét. A hóban egy apró hegyi kunyhót pillantottak meg.
Bent volt egy fatüzelésű kályha, egy gyertya és egy pakli kártya, semmi más. De mindenki hozott egy kis ételt: tésztát, egy hagymát, egy leveskockát és egy darab sajtot. Ida meggyújtotta a kályhát, Pia nagy komolysággal felvágta a hagymát, Lee úr pedig kevergette a fazekat. Együtt olyan jó vacsorát főztek, amilyenre egyikük sem emlékezett. Aztán kártyáztak, történeteket meséltek, és nevettek, amíg Pia el nem aludt a bátyja karján.
Hajnalban elállt a hó, és egy mentőcsapat fényei jelentek meg az ösvényen. Lefelé indulás előtt Lee úr azt javasolta, hogy mindannyian találkozzanak újra a kunyhóban, és mindenki beleegyezett. A következő nyáron megint négy hálózsák volt a kunyhóban.