A Moreno család Haddad úr szomszédságába költözött. Ő öreg és szigorú volt, és soha nem köszönt jó reggelt. Egy magas kerítés mögött tökéletes kertje volt.
Egy szombaton a gyerekek piros labdája átrepült a kerítésen. A kilencéves Lila becsöngetett. Haddad úr összefont karral kinyitotta a kaput. „A labda a paradicsomok között van”, mondta. „A köveken menj.”
Másnap a labda újra átrepült, „véletlenül”. Haddad úr nem szólt semmit. De a következő napon a kerítés kis kapuja nyitva volt, mellette egy vödör víz állt. Egy cédula szólt: „A paradicsomoknak. Hat óra.”
Júliusban a gyerekek minden este megöntözték a kertet. A nyár végén a kis kapu kis kék ajtó volt, és Haddad úr köszönt előbb: „Jó reggelt!”
