A repülőm késett, ezért lekéstem az utolsó vonatot hazafelé. Egy férfi az állomáson mesélt egy éjszakai buszról, ami a tengerpartra megy, és én felszálltam. A busz régi és lassú volt, de az emberek kedvesek voltak. Egy idős hölgy adott nekem egy narancsot a kosarából. Két diák gitározott, a sofőr pedig énekelt velük.
Hajnali háromkor megálltunk egy kis kávézónál, és együtt ettünk meleg levest. Napfelkelte előtt a sofőr letért a főútról, és a tenger mellett parkolt le. „Az én buszomon ezt senki sem szalasztja el”, mondta. Néztük, ahogy a nap felkel a víz fölött, és senki sem szólt egy szót sem. Órákat késve érkeztem meg, de volt egy remek történetem.