Éjszaka volt a kórházban, és Amara, az ápolónő, a csendes folyosókon járt. Az egyik szobában Costa úr, egy idős halász, ébren volt. „Nem tudok aludni”, mondta. „Holnap megoperálnak, és félek.”
Amara nem adott neki tablettát. Odahúzott egy széket, és azt mondta: „Meséljen nekem a tengerről.” Erre a férfi mesélt neki a pirkadatról, a só és a hálók illatáról, és a Maria nevű kis hajójáról. Amara lehalkította a fényt. Elmondta a hullámok hangját, miközben megmérte a pulzusát.
Egy idő után a férfi egy mondat közepén elaludt. Hét órakor megérkeztek a nappalos nővérek. Amara nagyon fáradt volt. Costa úr tálcáján talált egy cetlit: „Köszönöm a tengert.”