Egy havas reggelen egyetlen piros kesztyű feküdt a hídon. Egy iskolába igyekvő fiú felvette, és felakasztotta a korlátra, ahol a gazdája láthatta. Később arra járt egy nő, észrevette a kesztyűt, és feltette egy lámpaoszlopra, kicsit magasabbra, hogy messzebbről is látszódjon. Másnap a pék egy cédulával kitűzte egy kerítésre: „Az öné?”
Teltek a hetek, és elolvadt a hó. Egy tavaszi napon egy Noor nevű lány elsétált a kerítés mellett, és megállt. Azonnal felismerte a kesztyűt: a nagyapjáé volt. Télen elvesztette, de szégyellte bárkinek is elmondani, hogy hiányzik neki. Noor hazavitte, és a nagyapja kezébe tette. A kesztyűt áthelyező idegenek közül senki nem tudta meg soha, hogyan ért véget a történet.