Pip fiatal remeterák volt egy sziklás parton. A háza túl kicsi volt: a lába kilógott, és nem tudta behúzni az ollóit. Apálykor egy sirály sétált a sziklák közötti vízmedencék mentén, Pip pedig lassú volt, és szorult a helyzete.
A homokon talált egy nagy, üres csigaházat, sokkal nagyobbat, mint amekkora neki kellett, olyat, mint egy visszhangos ház. Nem tudta elvinni, ezért mellette várt. Jött egy nagy, öreg rák. Kipróbálta a házat, kétszer körbejárta, és megtetszett neki. Kilépett a régi házából.
Ekkor Pip olyat látott, amilyet még soha. A rákok előbújtak a kövek alól, és a homokon sorba álltak, a legnagyobbtól a legkisebbig, összesen kilencen, és vártak. Az öreg rák beköltözött a nagy házba, a második becsusszant abba, amelyet ő hagyott ott, a harmadik a másodikéba, egyik a másik után.
Végül a nyolcadik rák olyan házat hagyott ott, amely pontosan jó volt Pipnek. Bemászott, és érezte, hogy az ollói biztonságban behúzódnak. Beugrott egy vízmedencébe, éppen amikor a sirály leszállt oda, ahol az imént állt.
