Joon napkelte előtt seperi a főutcát. Senki sem látja. A várost a hangjairól ismeri: a pékség első kemencéje, az újságos furgon, az ápolónő cipője. Egy alvó kutya körül seper.
Egy reggel egy pohár forró kávé van a padján. Egy cédula is van mellette: „Annak, aki tisztán tartja a városunkat, a 4B szobából.” Joon megissza, és elmosolyodik. Másnap van egy másik pohár és egy gyerekrajz.