Minden reggel napkelte előtt Joon seperte a főutcát, és senki sem látta. A várost a hangjairól ismerte: a pékség első kemencéje, az újságos furgon és a kórházba siető ápolónő gyors léptei. Voltak apró szertartásai. Kikerülte a bank előtt alvó öreg kutyát, és ha elveszett tárcát talált, a rendőrbódéban hagyta.
Egy reggel talált egy papírpohár forró kávét a padján. Alatta egy cédula volt: „Annak, aki tisztán tartja a városunkat, a 4B szobából.” Lassan megitta a kávét, aztán az utca hátralévő részét lassabban seperte, mint máskor, és észrevette, hogy mosolyog. Másnap volt egy másik pohár, és ezúttal egy gyerekrajz is.