A negyedik emeleten a fal a 4B és a 4C között vékony volt, mint egy sós keksz. Iris, egy harmincéves nő, a 4B-ben lakott, és este trombitált. Tom, egy harmincöt éves férfi, a 4C-ben lakott, és reggel hatkor porszívózott.
Az első cetli Iris ajtajára volt ragasztva: „Kedves szomszéd, kérem, éjjel ne trombitáljon. Köszönöm. 4C.” Iris így válaszolt: „Kedves 4C, csak kilenc és tíz között gyakorlok. Különben is, a porszívó reggel hatkor nem jó reggel. 4B.” Három hét alatt a cetlik hosszabbak, hidegebbek és viccesebbek lettek, csupa nagybetűvel, egy párnába dugott trombita rajzával és egy pórázon vezetett porszívó rajzával. Összesen tizenhat volt.
A tizenötödik cetli más volt. Tom ezt írta: „Kérem. Van egy három hónapos babám, aki csak bekapcsolt porszívóval alszik el. Annyira fáradt vagyok, hogy tegnap gabonapelyhet tettem a mosógépbe.” Iris ezt írta: „Nem tudtam. Azért gyakorlok, mert pénteken meghallgatásom van. Jöjjön ma este kilenckor, és hozza a babát.”
Kilenckor Tom bevitte a kis Mimit. Iris tompítót tett a trombitába, és lassú, halk dallamot játszott. Mimi négy perc alatt elaludt, és azon az éjszakán Tom három hónap óta először aludt nyolc órát.
Péntek reggel egy utolsó cetli várt Iris ajtaján: „Sok sikert ma. 4C.” A meghallgatás jól sikerült. Aznap este Iris a saját cetlijét ragasztotta Tom ajtajára: „Mimi ma este koncertet szeretne. Hozza a porszívót a duetthez. 4B.”
