A keddi étel

Dilarának megvan az apja kis étterme. Az apja meghalt. Minden kedden az öreg Yilmaz úr „a keddi ételt” kéri, „ahogy az édesapja főzte”. Nincs az étlapon. Nincs a füzetekben. Dilara háromszor megfőzi. Túl sós. Túl száraz. Túl édes. Yilmaz úr azt mondja: „Köszönöm. Jövő kedden találkozunk.” A negyedik kedden becsukja a füzeteket. Eszébe jut az apja keze és a fahéjas hagyma. Főz. Yilmaz úr megkóstolja. „Nem egészen ugyanaz”, mondja. „De ugyanaz.”