Tess vett egy régi, keskeny házat kék ajtóval. A padláson egy meglazult deszka alatt talált egy bádogdobozt egy barna fényképpel, amelyen tizenegy ember állt a háza lépcsőjén: kalapos férfiak, nők, egy csecsemő, egy kutya. A hátulján ceruzával ez állt: „Tizenketten vagyunk. Keresd meg a tizenkettediket.” Megszámolta: tizenegy.
Hale úr, aki nyolcvannégy éves volt és a kilences számú házban lakott, ránézett. „Ők a Rowe-ék”, mondta. „Tizenkét gyerekük volt. A kis Maud mindig elbújt, ha előkerült egy fényképezőgép. Túl félénk volt.”
Tess nagyítóval nézte meg a fényképet. A felső ablakban volt egy kis sápadt arc és egy kéz az üvegen. A padláson megtalálta ugyanazt az ablakot, a párkányon pedig, a festék alá karcolva, az M.R. betűket.
Maud tizennégy évesen elköltözött messzire. Tess a Hale úrtól kapott egyetlen címre írt. Egy hónappal később egy idős asszony állt a járdán, és a házat nézte. Maud volt az. Tess új fényképet készített a lépcsőn: tizenegy ember, és a felső ablakban Maud, aki ezúttal nem bújt el, hanem integetett és nevetett.
