Lenának kis kávékioszkja volt a Szilfa utcai pályaudvaron. Esernyőt is árult, egy állványról a pad mellett.
Minden esős napon, fél négykor eltűnt egy esernyő. Másnap, ha száraz volt a reggel, visszakerült, összehajtva, egy cédulával: „Kölcsönvéve, köszönettel.” Lena azt gondolta: „Jó modorú tolvaj!”
Csengettyűt kötött egy élénk rózsaszín esernyőre. A következő esős napon fél négykor megszólalt a csengettyű. Lena a hang után szaladt az iskola kapujáig.
Ott az öreg Petrov úr, a nyugdíjas állomásfőnök, a rózsaszín esernyő alatt a gyerekeket vezette a buszhoz, kettesével. „Nem bírom nézni, ha egy gyerek megázik”, mondta.
Lena nem hívta a rendőrséget. Táblát akasztott az állványra: „Ingyenes esernyők. Hozzátok vissza, ha megszáradtak.” A rózsaszín esernyőt pedig Petrov úrnak adta.
