Theo új lakásba költözött. Minden este nyolckor mély hangot hallott a falon át. „A hajó süllyed! Mentsétek meg a kapitány macskáját!” Theo megijedt. Egy poharat tartott a falhoz, hogy jobban halljon, és felhívta a nővérét. „Talán kísértet van”, mondta. „Ne légy buta”, mondta a nővére. „Menj, és kopogj.”
Egy hét múlva Theo bekopogott a szomszédjához. Okafor asszony, egy idős színésznő, ajtót nyitott. Kalandmesét vett fel a kórház gyerekeinek. Nevetett, és azt mondta: „Jöjjön be! Valakire szükségem van a hangokhoz.” Hamarosan Theo nyikorgó ajtót, tepsivel mennydörgést és rizzsel esőt csinált.