Amikor Theo beköltözött az új lakásába, minden tökéletes volt, egyetlen dolgot kivéve. Minden este nyolckor mély, drámai hang szűrődött át a falon. „A hajó süllyed!”, kiáltotta a hang. „Mentsétek meg a kapitány macskáját!” Theo mozdulatlanul ült. Egy poharat tartott a falhoz, hogy jobban halljon, aztán felhívta a nővérét. „Szerintem kísértetjárta a lakásom”, suttogta. „Kinek a kísértete?”, kérdezte a nővére. „Egy hajókapitányé. Nagyon aggódik egy macska miatt.” „Akkor menj, és kopogj”, mondta a nővére.
Theo nem akart, de egy hét múlva összeszedte a bátorságát, és bekopogott a szomszéd ajtaján. Okafor asszony nyitott ajtót, egy nyugdíjas színésznő lila sállal és szövegkönyvvel a kezében. Kalandos hangoskönyvet vett fel a kórház gyerekeinek, és amikor meghallotta, mit gondolt Theo, addig nevetett, amíg le nem kellett ülnie. „Jöjjön be”, mondta. „Jól jönne egy hangeffektes.” Hamarosan Theo nyikorgó ajtót, tepsivel mennydörgést és egy marék rizzsel esőt csinált.